Kedves Olvasó!
Üdvözöllek ezen az új blogsorozaton, amelynek célja, hogy pontot tegyen az elmúlt pár évtized téves tanításaira a villanyszerelés és felülvizsgálat területén. Egyre több megkeresés érkezik szakmabeli és leendő kollégáktól, olyan kijelentésekkel és kérdésekkel, amelyeknek az elmúlt 50-60 évben biztosan nem volt valóságalapja. Ezek a téveszmék néha akkora akadályt jelentenek, hogy tisztázásra szorulnak.
Ebben a három részes sorozatban (Ez az első rész!!) az „Így van, mert mindig is így mondták?” és „Fürdőszobák, pólusok és más meglepő tévhitek” alcímekkel foglalkozunk. Ha érdekel, miért hisszük el még mindig ezeket az alaptalan állításokat akkor tarts velem!
Fürdőszobai erősáramú világításkapcsolók – Tévhitek és valóság: Ahogy az alcím is mutatja, ez a „kis” boncolgatás az időszakosan nedves helyiségként ismert fürdőszobákkal fog foglalkozni. Egész pontosan olyan helyiségekkel, amelyek tartalmaznak fürdőkádat vagy zuhanyt, mivel már ez a definíció érvényes.
A két leggyakoribb és legtöbbször emlegetett tévhit a fürdőszobai erősáramú világításkapcsolókra vonatkozik:
- A fürdőszobában a világításkapcsolónak fázis és nulla vezetőt is szakítania kell!
- A kapcsolónak helyiségen kívül kell lennie!
Ezeket az állításokat napi szinten olvashatjuk különböző fórumokon, és heti rendszerességgel hallhatjuk.
Azonban fontos tudni, hogy 1986 óta biztosan nincs ilyen előírás sem az MSZ 1600-3:1986 (Időszakosan nedves helyiségek – ide tartoznak a fürdőszobák, a közhiedelemmel ellentétben) szabványában, sem a jelenleg még érvényben lévő MSZ HD 60364-7-701:2007-ben, és az ezt váltó 2025-ös kiadásban sem lesz benne, ami 2027. december 6-ával lép érvénybe. (Erről külön írni fogok még, hogy mi változott, illetve, ha van rá igény teljesen kidolgozva azt, hogy mi az elvárt műszaki megoldás ezekben a helyiségekben…)
Nézzük meg, mit is mondott a régi és jelenlegi szabvány az erősáramú kapcsolókról:
MSZ 1600-3:1986 (Visszavonva 2008.03.01)
Ez a szabvány az
időszakosan nedves helyiségekre vonatkozott, ahol a rendeltetésszerű használat során a relatív nedvességtartalom rövid időre meghaladja a 75%-ot, illetve időszakosan pára, gőz vagy nedvességlecsapódás keletkezik. A helyiség gyorsan kiszárad (pl. konyha, fürdőszoba…).
A szabvány szerint az időszakosan nedves helyiségek 0., 1. és 2. sávjában erősáramú kapcsoló elhelyezése, még szigetelőanyagú zsinór húzókapcsolóval is, szigorúan tilos. Akkor is tilos volt, ha a villamos berendezésnek megvolt a sávoknak megfelelően előírt IPx7 / IPx5 / IPx4 védettség.
MSZ HD 60364-7-701:2007 (Visszavonása 2027.12.06., váltja a 2025. kiadás.)
Az MSZ 1600 szabványsorozat visszavonásával sajnos megszűntek a helyiségek jelleg szerinti csoportosítása, így ez a szabvány a fürdőkádat vagy zuhanyt tartalmazó helyiségekre terjed ki.
A csatlakozóaljzatok kivételével szerelvények elhelyezhetőek a 2-es sávon belül is. Ugyanakkor eleget kell tenni az itt megkövetelt IP védettségnek, ami legalább IPx4. Ebből következik, hogy itt már 2-es sávon belül is lehet kapcsoló.
Összefoglalva: Az időszakosan nedves helyiségek (régen), valamint a fürdőkáddal vagy zuhannyal rendelkező helyiségek (jelenleg) nem követelik meg a nulla vezető megszakítását is, és azt sem, hogy a kapcsoló a helyiségen kívül legyen elhelyezve. Természetesen, ha a sávok nem tarthatóak a helyiség mérete miatt, akkor egyértelműen a helyiségen kívül kell elhelyezni a kapcsolót.
Felmerül a kérdés: honnan jön ez a kavarodás? Miért van több generáció arról meggyőződve, hogy a kapcsolónak le kell választania fázisvezető mellett a nullavezetőt és hogy a kapcsolót helyiségen kívül kell elhelyezni? A válasz nagyon egyszerű, keverik az MSZ 1600-4:1980 (Nedves helyiségek) szabványával. Ennek a szabványnak az előírásairól, és arról, hogy ténylegesen volt-e valóságalapjuk ezeknek az állításoknak, a következő bejegyzésemben olvashatsz részletesebben. Olvasd el azt is, hogy teljes legyen a kép!
