Az előző bejegyzéseimben a fürdőszobai világításkapcsolók körüli tévhiteket oszlattuk el (1. rész), és részletesen tárgyaltuk a régi „nedves helyiség” szabvány (MSZ 1600-4:1980) előírásait (2. rész), amelyek sok félreértés forrásai. Most rátérünk a harmadik, szinte mindenki által ismert tévhitre: a fürdőszobában a szennyvízvezetéket is kötelezően be kell kötni a védő egyenpotenciálra hozó hálózatba. Nézzük meg, mi az igazság ezzel kapcsolatban!
Szennyvízvezeték és az egyenpotenciálra hozás – Tévutak és a „vagy” szó ereje
Itt egy picivel egyszerűbb már a helyzet, mivel sem az MSZ 1600-3, sem az MSZ 1600-4 nem foglalkozott a védő egyenpotenciálra hozás kérdésével. Ezzel a témával kapcsolatban régen az MSZ 172-1 foglalkozott (Visszavonva 2003.02.01). Nos ez a szabvány megadta, milyen szempontok alapján kell eldönteni, hogy az adott szerkezetet csatlakoztatni kelljen a védő egyenpotenciálra hozó hálózatba, valamint azt is, hogy milyen paramétereknek kell megfelelnie egyes fémszerkezeteknek, hogy azokat szintén csatlakoztatni kelljen. Legjobb tudásom szerint Magyarországon betonból, eternitből, PVC-ből és más hasonló anyagból volt a szennyvízhálózat.
Itt igazából egy értelmezési probléma van, méghozzá az újkorszak MSZ HD 60364-7-701:2007 szabvány írásában. Ugyanis a szabvány azt írja, hogy a fürdőkádat és/vagy zuhanyt tartalmazó helyiségekben kiegészítő védőegyenpotenciálú összekötést kell kialakítani. Az, hogy ez az összekötés kívül vagy belül van, az már mindegy.
A lehetséges idegen vezetőképes részek:
- vízvezeték vagy a szennyvízvezeték hálózatának fémes részei
- gázvezeték hálózatának fémes részei
- stb.
És ez a mondat keverte meg a fejeket:
Abban az esetben, ha nincs az épületben fő egyenpotenciálú összekötés, akkor a fürdőkádat és vagy zuhanyt tartalmazó helyiségekben a következő idegen vezetőképes részeket kell csatlakoztatni a kiegészítő egyenpotenciálú összekötéshez:
– az ivóvízvezeték-hálózat vagy a szennyvízhálózat részeit.
Itt emelném ki a mondat legfontosabb szavát, a „vagy” szót, mert ez azt jelenti, hogy vagy az ivóvíz-vezetéket, vagy a szennyvízhálózatot szükséges csatlakoztatni. De egyáltalán nem előírás mind a két hálózat egyidejű csatlakoztatása. Ha csatlakoztatod mind a két hálózatot természetesen az sem gond, mivel sokkal biztosabb védelmet alkotsz ezzel, viszont az egyik csatlakoztatása már eleget tesz a vonatkozó szabvány minimális követelményeinek.
Valamint tisztában vagyok azzal, hogy a „Villamos Biztonsági Felülvizsgálók Kézikönyve” című 2022. évben publikált alkotás állítja, hogy be kell kötni mind a két hálózatot, azzal magyarázva, hogy valamilyen iszaplerakódás miatt majd vezetőképessé fognak válni ezek a műanyagcsövek és bevezetik a potenciált és mind meghalunk. Mellesleg, nagyon sokáig még azt is állította, hogy a mosdókagylót, a WC-t is sávokra kell osztani, de ezt már javították… (Utóbbi állásfoglalásról az Érintésvédelmi Munkabizottság 2020. április 1-jei MUBI ülésen megtörtént a helyreigazítás!)
(A szennyvízhálózat vezetőképessége nagyon csekély, nem alakul ki összefüggő, stabil vezetőképes útvonal a műanyagcsőben, még ha le is rakódna szappan, haj, bármi más, akkor sem jelent akkora kockázatot, hogy ezt védő egyenpotenciálra kelljen hozni… Ettől függetlenül sorra találkozok a villamos terveken a védőegyenpotenciálra hozás kialakításával a lefolyónál, és a kivitelezésükkel is… Ami persze nem probléma, mint ahogy már többször írtam… csak érdekes, és úgymond felesleges többlet ráfordítást is eredményez…)
Máskülönben műanyagcsövet egyáltalán nem, a műanyagköpenyű fémcsöveket pedig a következő két feltétel együttes teljesülésekor nem kell a helyi kiegészítő egyenpotenciálra hozó hálózathoz csatlakoztatni:
- ha azok a helyiségen belül úgy helyezkednek el, hogy nem hozzáférhetőek
- nem csatlakoznak olyan más vezetőképes technológiához, amely szintén nincs bevonva a kiegészítő védőegyenpotenciálra hozó hálózatba
Ezzel a bejegyzéssel lezárjuk a „Fürdőszobák, pólusok és más meglepő tévhitek” című blogsorozatunkat. Remélem, sikerült tisztázni a leggyakoribb félreértéseket, és segítséget nyújtottam abban, hogy a jövőben magabiztosabban kezeld a fürdőszobákra vonatkozó minimális villanyszerelési előírásokat. (Természetesen a blogban említett kérdésekkel kapcsolatban.)
Ha te is elszenvedője voltál hasonló kijelentéseknek, amiket csak annyival zártak le, hogy a szabvány írja, akkor nyugodtan üzend meg nekem és utána járok! Illetve, ha szeretnél valamilyen szabványokhoz kapcsolódó témában információt szerezni, nyugodtan vedd fel velem a kapcsolatot akár facebookon, akár e-mailben, hogy pontot tehessünk a végére… ne vezessük meg a laikus embereket! Köszönöm szépen, hogy elolvastad!
Felhasznált szabvány(ok):
MSZ 1600-1, MSZ 1600-3, MSZ 1600-4, MSZ 172-1, MSZ HD 60364-7-701:2007 / MSZ HD 60364-7-701:2025.
Ez a blogsorozat a villanyszerelésben és felülvizsgálatok során egyaránt, a fürdőszobákra vonatkozóan, elterjedt tévhiteket igyekezett eloszlatni. Tisztáztuk, hogy a fürdőszobai (időszakosan nedves helyiség) erősáramú világításkapcsolók esetében nem kötelező sem a fázisvezetőn túlmenően a nullavezető (kétpólusú kapcsoló) megszakítása, sem a kapcsoló helyiségen kívüli elhelyezése, ellentétben a korábbi „nedves helyiségekre” vonatkozó MSZ 1600-4:1980 szabvány előírásaival, amely már 2003.02.01. óta vissza van vonva. Kifejtettük továbbá, hogy a szennyvízvezeték védő egyenpotenciálra hozása kapcsán is téveszmék élnek, és a jelenlegi szabvány MSZ HD 60364-7-701:2007 szerint elegendő az ivóvíz- vagy a szennyvízhálózat egyikének csatlakoztatása.
A sorozat célja az volt, hogy a valós szabványi előírások bemutatásával segítsen elkerülni a felesleges és indokolatlan gyakorlatokat, és tájékoztatást nyújtson a modern villanyszerelési és felülvizsgálati normákról. Továbbá a blogsorozat csak a blogban szerepeltetett kijelentésekkel foglalkozott, az említett szabványok többi részére nem tér ki (SELV, PELV, Biztonsági sávok, villamos elválasztás, stb. …). Ezeket a kérdéseket másik blogban fogom kifejteni.
